1 rész *Gyilkos

Na itt az első rész, remélem tetszik. :) Pipáljatok, írjatok véleményt és iratkozatok fel! :)
  Üdv:Lizaa♥


-Ne feled, mind a 4-et ki kell nyírnod! - nézet rám Liam. Sütőt róla hogy nem szívesen teszi ezt, ő sem akar megfosztani egy családot az életétől. De nem volt más választásunk vagy gyilkolunk vagy velünk végez a Főnök. -Én majd megkeresem a pénzt te csak öld meg őket, lehetőleg úgy hogy ne szenvedjenek. Ne haljak sikítást mert avval csak lelepleződnénk. Csak vágd el a torkukat! - Liam csak 1 évvel idősebb nálam, de jól tudja hogyan kell az ilyen piszkos munkákat elvégezni. Nem is értem hogy tudja ezt 13 éves kora óta csinálni. Nem akarom megölni őket, nem csináltak semmi rosszat. Csak egy normális család, akiknek sok a pénzük. De muszáj vagy én döglök meg.
- És mi lenne ha csak leütném őket.- kérdezem, nincs lelkem csak úgy ni elvágni a torkát annak a 4 szerencsétlennek. Liam feszülten nézet rám, láttam abban a barna szemeiben  a bánatot és a félelmet. Tudja milyen nehéz egy családod eltávolítani a földi élettől. De ez a munkák, amiért csérébe meghagyják a mi életünket.
- Nem lehet, na de száj ki a kocsiból és meny! -  bólintok. Felhúzom a maszkom hogy azért ne tudják meg hogy ki vagyok. Vissza nézek Liamra már ő is ki szált, el is tűnt. Nem tudom hogy tud ilyen hangtalanul el menni hogy ne vegye észre az ember. Na mindegy. Végig gondolom magamban hogy is legyen. Először az apát végezem  ki majd' az anyát és utána a két gyereket. ez elég egyerűnek is tűnik de ezt meg kéne úgy oldanom hogy ne adjanak ki hangot. Az apa most fog haza jönni a munkából, meg kell várnom hogy ide érjen. Őt ide kint nyírom ki, de ahhoz elkel bújnom. Szerencsére elég nagy bokraik vannak a ház előtt hogy ne láson meg  és így én is eltudom végezni a munkám. Nem is telik el sok idő mire kocsi ajtó csapódást hallok. Megjött. Magas üzlet ember. kb. 50 éves. Épp telefonál. Most jött el az alkalom hogy végezek vele. Nem is sejti hogy ez élete útólsó pár perce és a családjáé is. Nagyon halkan haladok hogy ne vegyen észre, már feltudok egyenesedni és a hát a mögé osonok. Szeretném valamivel megkönnyíteni a hallállát de nem tudom mivel. Itt az idő. Meg kell tennem. Utána futok és elkapom a torkát, a táska ki esik a kezéből.
- Kérem, engedjen el! - nem tehetek mást meg kell ölnöm, előveszem a késem. Egyetlen vágás ami egy életbe kerül. Már majdnem mg fullad a szóritásomban a fickó. De nem adja könnyen magát. Szerencsétlennek nincs más választása. Meg kell ölnöm.
- Sajnálom. - suttogom a fülébe. Evvel az egy szóval el is vágtam a torkát, lerogy a földre. Halk nyögés hagyja el a száját. Az útólsó levegő is kiment belőle. A vére áttásztata a fekete kesztyűm. Letérdelek hozzá, a szeme nyitva van. Oda nyúlok hogy le csukjam, muszáj volt meg adnom a végtisztelet. Felkelek, nem érdekelt hogy a vérbe térdeltem le. Nem is tőrődök vele, ez a legkisebb gondom. De a pasast elkel innen tűnttetnem valahogy. Állá húzom a bokroknak, ott nem veszik észre egy könnyen, vagyis remélem. Egy kicsit leskelődök az ablakban. Az anyuka éppen főz. Most ő jön. Szép nő ő maximum 45 éves lehet. Olyan ismerős egy nő mintha láttam volna már, de ez kizárt. Kedvem lett volna még nézi egy kicsit  a gondos házi asszonyt aki egy idilli családi életet él. De sajnos észre vett. Baszki! Nem igaz!

Attól még meg kell ölnöm. Ajtóig elmegyek de meg torpanok.Vajon tényleg meg kéne ölnöm mindegyiket? Nem hiszem. De akkor ki kell találnom valamit. Legalább az egyik gyerek maradjon életbe. És így is lesz.
  Az anyuka még mindig ott serte-pertél a konyhába. Könnyű áldozat. Egy perc és végzek vele vagy kevesebb. A szavam is el áll milyen rend és tisztaság van, kész luxus. Sose láttam még olyan helyet ahol minden fél-le konyhai eszköz található. ahol én lakok, kevés ételt adnak és még nem is mi csináljuk magunknak Hogy lássam egyáltalán hogy mivel is Amit meg kapunk az is olyan mint ha sarat ennél. Pocsék! Néha, néha ha akad egy kis plusz pénz akkor elmegyek Bradhez hogy egyek is kis tacot. az legalább finom és nem is kerül sokba. De ezeket a gondolatokat félre kel tennem. Cselekednem kell, minél hamarabb.
  Kedvem lett volna kiszaladni a világból ahogy a nő nyakát elvágtam, noha nem a jó értelemben. szörnyű volt! A kesztyűm megint csupa vér lett, de nem is törődtem vele. Ahogy az apának is neki is lecsuktam a szemét, megérdemelte. Hosszú csiga lépcső vezetett fel az emeletre. Vajon Liam már megtalálta a pénzt? Biztosan. Nagyon okos és ügyes srác ez neki meg sem eset hogy egy kis bankót lopjon. Nem is tudom miért nekem mondta hogy én öljem meg a családot, eddig mindig ő csinálta ezt a fajta munkát. Majd megkérdezem tőle. Legalább 200 lépcső fokot kellet felmennem hogy meglássam az első ajtót. Szép hosszú piros szőnyeg ékesítette a padlót. Otthonos kis ház de nekem nagyon puccos. Lehet hogy ezt azért mondom mert olyan helyen élek ahol minden csupa mocsok.Mintha csatornába élnék. De lehet hogy az ott élő patkányoknak sokkal jobb helyük van lent a pöcegödörbe mint nekem meg Liamnak abba a lepukkant kórházban. Ajtó nyitódást hallok, nevetés. Egy fiatal lány az,
csupa mosoly. Gyorsan berohantam az ajtón ami előtt álltam, nem is sejti mit csináltam a szüleivel. A bűntudat és a szégyen elönti a testem. Keserű íz a számban nem múlik. Ez a szerencsétlen lány minden bizonnyal most az anyukájához megy le hogy megnézze mit csinál. De az nem tudja hogy megöltem. Megöltem! Most tudatosult bennem hogy mi a frászt műveltem. De...de hiszen én két embert is kinyírtam. Nem, nem lehet.De muszáj volt! Ez a munkám. Ezt a lány életbe kell hagynom bármilyen körülményke között nem szabad meghalnia, viszont  a tesóját meg kell ölnöm.
  Hamar abba marad a csevegés a két testvér között, már csak a  lépcsőn való menetelést hallani. Most kell megölnöm a lányt amelyik fent maradt. Most vagy soha!